A fapados légitársaságokat használók legnagyobb mumusa ez a poggyász téma. Nézzük meg, hogy néz ki ez az ÉN szemszögemből. (A bejegyzést, sem a légitársaság, sem az ellenőrzést végző cég nem szponzorálta...sajnos! :D)

Beszállítás közben állok a sorok közt, mosolyogva kedvesen üdvözlöm az utasokat. Már az elején látom, hogy nem lesz egyszerű. Tél van. Sál, sapka, ridikül, gurulós bőrönd, duty free-s szatyor, plusz teltház. Az érkezők folyamatosan pakolják a holmijukat a felső csomagtárolókba. Lehetőség szerint az ülésük fölé közvetlenül. És természetesen mindet. Kistáskát, nagytáskát válogatás nélkül. A hely viszont véges és vészesen fogy.
Jön egy kedves arcú nénike. Közepes méretű tatyóját gondosan felteszi, betolja leghátra, majd földig érő bundáját leveszi és komótosan a táska elé teríti. Lefektetve, eltakarva ezzel a mellette lévő üres helyet, ahová még egy bőrönd legalább elférne. Semmi gond. Többek között ezért is vagyok én ott. Figyelek és segítek. Odamentem, rámosolyogtam, kivettem a bundát és szépen összehajtva visszatettem, úgy, hogy fele annyi helyet foglaljon. Hál'istennek nem vette zokon.
Érkezik egy család. Anyuci, apuci egy infant (2 év alatti) és még 2 kissrác. Van két gurulósuk meg a gyerek hátizsákjai. Megkérem az anyukát, hogy a hátizsákokat, ha lehet, a gyerekek előtt lévő ülés alá tegye. Bólint egyet, mosolyog és így is tesz. Megy ez :) Közeledik a beszállítás vége. Ezt nem csak onnan tudom, hogy majdnem megtelt cabin (elnézést kérek mindenkitől, nem tudom azt írni, hogy kabin), hanem onnan is, hogy a hátul lévő kolléga elindul előre. Hozza a babáknak az övet és lecsukja a megtelt csomagtárolókat. Közben benézeget az ülések alá, nem-e maradt ott valami csomag ami nem odavaló. Az első ajtón át még szállingóznak az "utikák". Nem tudom, hogy ez valami törvényszerűség-e, de valamiért az utolsó öt beszálló embernek mindig nagy bőröndje van. Ha már minden megtelt és az összes felső tároló csukva, általában akkor kerül elő még három táska és nyílván az is a gép azon részén, ahol már sehogy sincs hely. Ilyenkor jön a csapatmunka. Összenézünk, fejbiccentéssel és sajátos kézjelekkel mutogatjuk hátulról az előrébb segédkező kollégának, hogy itt még egy-kettő elférhet. Így vagy úgy, de megoldjuk.

Tudom ám, hogy nagyon szívás amikor megbüntetnek a kapunál a táskád miatt. Én sem örülök neki, hogy rosszkedvű vagy. Átérzem milyen szar érzés, ha kifogsz egy repjegyet jó áron és mire felérsz a gépre már úgy érzed nem is volt olyan olcsó. Nem örülök, ha elcseszik az utadat már a beszállás előtt, mert én akkor mondom nap végén, hogy jó járatom volt, ha minden utas elégedetten távozott. Akkor érzem, hogy jól dolgoztam, ha dobsz egy mosolyt a „viszlát” mellé. Tudom, ez nagyon sablonosan hangzik, de így igaz. Vannak persze az örök elégedetlenek, meg a kényszeres kötekvők, őket már zsigerből felismerem, tőlük nem veszem zokon. Meg Ők aztán tudják amúgy, hogy mekkora lehet az akkora, ugyanis le van írva. Pontosan.

És akkor most csúnyát mondok. A honlapon mindenhol fel van tüntetve, hogy mekkora lehet a táskád. E-mail is megy róla. Ha elnézed, túlpakolod, elfelejted, stb. és megbüntetnek az szívás. Sajnálom! De ezen én, ott a gépen már nem tudok segíteni. És ha még nem utálsz eléggé, azt is bevallom, nem is bánom, hogy van ilyen szabály. Nem azért, hogy neked rossz legyen, vagy hogy fizess, mert hidd el én nem kapok belőle prémiumot.
Akkor miért jó ez nekem? Nem vagyok repülőmérnök (erre gondolom már rég rájöttél :D). Nem tudok pontos adattal szolgálni, - mert ez nem egy szakmázó cikk (azt hiszem erre is :D) - hogy hány darab és milyen méretű poggyász fér fel a felső csomagtárolókba, de biztosan nem annyi ahány utas a gépre. Szóval nekem segítség, hogy visszaszorítják a felhozható táskák számát és méretét, mert mint leírtam, így sem mindig könnyű elférni. Sőt elárulok egy kulisszatitkot: lehet, hogy a Te járatod azért indul késve, mert a sok pakolászás miatt mondjuk az előző sem tudott időben elindulni. Köszönöm, tehát hogy a kisebb hátizsákodat lehetőség szerint a lábadhoz teszed és köszönöm, hogy Te is megértesz! Még mesélek :)

Ui.: Tudom, nagyon érzékeny témát érintettem és dőlnének a sztorik kommentben. Minden visszajelzésnek örülök. A légitársaságokat viszont nem szeretném belekeverni, mert ezek a posztok rólam a stuviról szólnak, nem a többi stuviról és főleg nem a cégről, ezért a kommenteket tiltottam.  Amennyiben a bejegyzésekkel, vagy a bloggal kapcsolatban szeretnétek kérdezni, hozáászólni, annak úgyis megtaláljátok a módját :)