A nagyon kedves kommentbetyároktól már megkaptam, hogy milyen b@szatlan lehetek, ha folyton a pasizás a téma. Köszönöm az aggodalmat, jól vagyok! És képzeljétek el miről fogok ma írni… a FIÚKRÓL! Szegénykéimet olyan fura közhiedelmek lengik körül, hogy nem is értem…

Elvileg, a legendák szerint, az első légiutas-kísérők férfiak voltak. Ezután, a háború idején váltották le őket az ápolónők, és azóta gondolja mindenki azt, hogy ez egy amolyan „nőies” szakma. Én speciel a stuvi szakmát nem látom se nőiesnek, se buzisnak.

Biztos, hogy az angol legénybúcsús banda jobban örül, ha egy 50 kilós 20 éves szöszi szolgálja ki a fedélzeten. Viszont, a mögöttük ülő Marika néni szerintem nem bánja, hogy ha egy csávó teremti le és inti csendre őket udvariasan. Meg mi csajszik sem, mert hát nehezen vesznek komolyan minket az ittas kanos férfiak, lássuk be. Persze a nők jobban mutatnak a gépen, meg jobb nézni az ő safety demo-jukat, de azért, amikor a csomagokat kell feltenni beszállítás közben, csak jó az, ha van egy erős férfi köztünk. Arról nem is beszélve, hogy a fiúk nem csak erősek, de jó a humoruk és udvariasak. A Southwest Airline rappelő (pasi) stuvija is mennyire menő már!

Az kiképzés első napjai valamelyikén ültünk a tréning center előterében a kanapén. Tök újak mind, és éppen csak egy fiú volt köztünk. Odalépett hozzánk egy már rég itt dolgozó leányzó bemutatkozni. Ahogy az egyszem fiúval kezet rázott, az volt az első kérdése, hogy „melyik csapatban játszik?”. Olyan természetességgel kérdezte, hogy én hirtelen valami focicsapatra gondoltam vagy nem is tudom, de tutira nem arra, hogy meleg-e a drága. Pedig a kérdés arra irányult.

Nagyon kevés fiúnk van és azok egy része is meleg, igen. Nem tudom, hogy amúgy ez miért érdekes, de mindenki mindig erre kérdez rá, ha szóba jönnek a stuvi fiúk. Alapvetően két kategóriába tudnám őket sorolni. Az egyik a meleg, a másik, aki pilótának tanul (vagy akar tanulni). Ez persze csak poén, annak is elég degradáló, bocsi. Azt viszont nem hiszem, hogy a szakma lenne olyan „melegeknek való”. Akárhol dolgoztam eddig (pedig sok helyen dolgoztam higgyétek el) mindenhol voltak melegek. Szerintem sem számukban, sem arányaikban nem olyan kiugró a mennyiségük egy légitársaságnál, mint máshol. De az is lehet, hogy én vagyok túlzottan liberális és nekem aztán annyira mindegy, hogy fel sem tűik.

Vannak mondjuk köztünk olyan srácok, akik magukat nevezik „ribi”-nek és messziről süt róluk szexuális hovatartozásuk, sőt ahol csak lehet meg is említik azt. Nagy többségükről viszont nem gondolná az ember soha, hogy a saját nemüket szeretik. Volt olyan kolléga, akivel azt hittem flörtölgetünk, szinte már azon törtem a fejem, hogy elhívom randizni, amikor megtudtam, hogy a barátjával él együtt (szomorú). Fentebb említett harsányabb társaik szoktak azzal viccelődni, hogy nálunk az a hetero aki 4 sör után, vagy 1 a légitársaságnál eltöltött év után is hetero. Ugyanis, - ezt amúgy én sem hittem el, de igaz - van, aki egész addigi életében a csajokat űzte, megnősült, gyereke is van, aztán egyszer csak a karácsonyi buliról Bélával tért haza…

A hetero srácoknak, mondanom sem kell gondolom, maga a kánaán ez a munkahely :D Na de erről majd egy másik posztban... Még mesélek :)